MTI

936/A/2003. AB határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyûlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenessége elõzetes vizsgálatára benyújtott indítványa alapján meghozta a következõ

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság megállapítja: a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló, az Országgyûlés 2003. december 8-ai ülésnapján elfogadott törvény 1. §-a alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

I n d o k o l á s

I.

1.1. Az Országgyûlés 2003. december 8-ai ülésnapján törvényt fogadott el a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) módosításáról. Az elfogadott törvény (a továbbiakban: Btkm.) megváltoztatja a Btk. 269. §-ában foglalt közösség elleni izgatás büntetõjogi tényállásának több elemét és kiegészíti azt egy új (2) bekezdéssel. A Btkm.-mel szemben a köztársasági elnök alkotmányos aggályokat fogalmazott meg, ezért a törvényt nem írta alá, hanem a 2003. december 22-én kelt indítványában – az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának a) pontja, 21. § (1) bekezdésének b) pontja és a 35. §-a alapján a Btkm. elõzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

A köztársasági elnök álláspontja szerint a Btkm. által módosított Btk. 269. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt szabad véleménynyilvánítás jogát, mert a „gyûlöletre izgat” fordulat azt a veszélyt hordozza magában, hogy az e fogalmat értelmezõ bíróságok leszállítják a büntethetõség küszöbét, az „erõszakos cselekményre hív fel” elkövetési magatartás pedig azért alkotmánysértõ, mert nem jár egyéni jogok sérelmének a veszélyével. A Btkm. által beiktatott Btk. 269. § (2) bekezdése – a köztársasági elnök véleménye szerint – azért sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mert a köznyugalmat elvontan, általánosan védi. Ezen túl, az indítványban foglaltak alapján e bekezdés ellentétben áll az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében elismert emberi méltósághoz való jog részét alkotó önrendelkezési joggal is.

1.2. A köztársasági elnök indítványának ismeretében eljuttatta véleményét az Alkotmánybírósághoz a Btk. módosításáról szóló törvényjavaslatot benyújtó igazságügy-miniszter.

2.1. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásakor az Alkotmány alábbi rendelkezéseit vette alapul:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelytõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”

„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.”

2.2. A Btk. hatályban lévõ 269. §-a alapján a közösség elleni izgatás törvényi tényállása a következõképpen szól:

„269. § Aki nagy nyilvánosság elõtt

a) a magyar nemzet,

b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen

gyûlöletre uszít, bûntett miatt három évig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.”

2.3. A köztársasági elnöki indítvánnyal támadott Btkm. a következõképpen rendelkezik:

„1. § A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 269. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

»269. § (1) Aki nagy nyilvánosság elõtt valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyûlöletre izgat, vagy erõszakos cselekmény elkövetésére hív fel, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Aki nagy nyilvánosság elõtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.«

2. § Ez a törvény a kihirdetését követõ tizenötödik napon lép hatályba.”

II.

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy „a faji, etnikai, nemzetiségi, vallási szempontú alsóbb- vagy felsõbbrendûséget hirdetõ nézetek, a gyûlölködés, megvetés, kirekesztés eszméinek terjesztése az emberi civilizáció értékeit veszélyeztetik.” [30/1992. (V. 26.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.), ABH 1992, 167, 173.] A faji, etnikai, nemzeti vagy vallási közösségekkel és tagjaikkal szembeni uszító, gyalázkodó, gyûlölet- és hisztériakeltõ megnyilvánulások ugyanis az emberi civilizáció ellen hatnak. Az ilyen jelenségekkel szembeni határozott fellépés mindenkitõl, és különösen a közélet szereplõitõl elvárható.

Az Alkotmánybíróságnak azonban jelen ügyben, elõzetes normakontroll keretében, abban a kérdésben kellett állást foglalnia, korlátozható-e alkotmányosan a véleménynyilvánítás szabadsága olyan mértékben, ahogyan a jogalkotó a Btkm. által a szélsõséges megnyilvánulásokat kriminalizálni kívánja.

1.1. A kérdés megválaszolásakor az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított véleményszabadság a kommunikációs jogok anyajoga, amely egyrészt az egyén önkifejezését, illetve személyisége szabad kibontakoztatását teszi lehetõvé, másrészt az egyénnek a társadalmi és politikai folyamatokban való tevékeny és megalapozott részvételét biztosítja. Emellett az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az eltérõ nézeteket, álláspontokat, elképzeléseket egymással ütköztetõ politikai vita a demokrácia sajátja. A vélemény elfojtása vagy napvilágra kerülésének megakadályozása nem teszi a véleményt meg nem születetté, és nem gátja valamely nézet elterjedésének. A társadalom szellemi gazdagodása a véleményszabadságtól is függ: csak akkor van esély a téves nézetek kiszûrésére, ha szabad és nyilvános vitákban ütközhetnek ellentétes vélekedések, és ha a mégoly szélsõséges nézetek is napvilágra kerülhetnek.

A szólás szabadságának állapota a demokrácia fokmérõje. Minél kevesebb korlátozás nélkül érvényesülhet a véleményalkotás és –nyilvánítás joga, annál biztosabb lábakon áll az alkotmányos demokrácia. Egy valóban szabad társadalomban a szélsõséges nézetek hangoztatása önmagában nem idéz elõ zavargásokat, hanem hozzájárul a köznyugalom és közrend alakításához, a lakosság toleranciaszintjének emeléséhez. Ahol „sokféle véleménnyel találkozhatnak az emberek, a közvélemény toleráns lesz”. [Abh1., ABH 1992, 167, 180., 18/2000. (VI. 6.) AB határozat (a továbbiakban: Abh4.), ABH 2000, 117, 128.]

A türelmes, a szólás valódi szabadságát biztosító társadalom visszahat az egyénre, erõsíti polgárainak jellemét, olyan intellektuálisan független személyeket nevel, akik autonóm módon képesek életük irányítására, az általuk vallott eszmék és értékek iránt elkötelezettek, de nyitottak a más véleményt vallók és másként gondolkodók érveire.

A véleményszabadság védelmének a demokratikus társadalmakban a jogállamiság által megkövetelt minimumszintjét biztosítani hivatott nemzetközi emberi jogi dokumentumok is a véleményalkotás szabadságát, az eszmék megismerésének és közlésének szabadságát hirdetik. [Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 19. cikk, Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) 19. cikk, Emberi jogok európai egyezménye 10. cikk, az Európai Unió Alapvetõ jogok kartája (a továbbiakban: Karta) II. fejezet 11. cikk] Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a felfogásában, amely a magyar joggyakorlatot alakítja és kötelezi, a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom alappilléreinek, haladásának és az egyén kibontakozásának egyik feltétele. Ez a szabadság az olyan véleményeket is megilleti, amelyek sértõek, meghökkentõek vagy aggodalmat keltenek. Ezt követeli meg a pluralizmus, a tolerancia és a felvilágosultság, amely nélkül a demokratikus társadalom elképzelhetetlen. (Eur. Court H. R., Handyside v. United Kingdom, Judgment of 7 December 1976, Series A no 103, para 41., Jersild v. Denmark, Judgment of 23 September 1994, Series A no 298, para 37, Zana v. Turkey, Judgment of 25 November 1997, para 51.)

1.2. A fenti nemzetközi emberi jogi dokumentumok és az Alkotmány 61. §-a is védelemben részesítik a véleményszabadságot, bizonyos esetekben azonban lehetõvé teszik e jog korlátozását.

Az Egyezségokmány 20. cikkének 2. pontja az izgató beszéd tiltását követeli a részes államoktól. „Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji, vagy vallási gyûlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erõszakra izgat.”

A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérõl New Yorkban, 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény 4. pontja alapján a részes államok

„a) Törvény által büntetendõ cselekménnyé nyilvánítják a faji felsõbbrendûségre vagy gyûlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, valamint bármely faj, illetve más színû vagy más etnikai származású személyek csoportja ellen irányuló minden erõszakos cselekedetet vagy arra való izgatást, továbbá fajgyûlölõ tevékenység mindenféle támogatását, annak pénzelését is beleértve;

b) Törvényellenessé nyilvánítanak és betiltanak minden olyan szervezetet, valamint szervezett és minden egyéb propagandatevékenységet, amely a faji megkülönböztetést elõmozdítja vagy arra izgat, az ilyen szervezetekben vagy tevékenységben való részvételt pedig törvény által büntetendõ cselekménynek tekintik;

c) Nem engedik meg, hogy országos, vagy helyi hatóságok vagy közintézmények a faji megkülönböztetést elõmozdítsák vagy arra izgassanak.”

Nemcsak az ENSZ keretei között létrejött nemzetközi egyezmények, hanem az Európa Tanács és az Európai Unió egyes intézményei által kibocsátott dokumentumok is különös figyelmet fordítanak a rasszizmus és a gyûlöletbeszéd elleni fellépésre. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R (97) 20. számú ajánlásának 4. alapelve a következõképpen rendelkezik: „[a] nemzeti jogrendszernek és gyakorlatnak lehetõvé kell tennie azt, hogy a bíróságok figyelembe vegyék, hogy a gyûlöletbeszéd egyes esetekben olyan sértõ lehet az egyénekre vagy csoportokra nézve, hogy ezért nem élvezi az Emberi jogok európai egyezményének 10. cikke által egyéb véleménynyilvánítási formáknak biztosított védelmet. Ez a helyzet, amikor a gyûlöletbeszéd az Egyezményben és kiegészítõ jegyzõkönyveiben biztosított jogok és szabadságok megsemmisítését vagy az Egyezményben megengedettnél nagyobb mértékû korlátozását célozza.”

Az Európai Unió Bizottsága által elõterjesztett, a rasszizmussal és az idegengyûlölettel szembeni fellépésrõl szóló kerethatározat-tervezet célja is az, hogy a tagállami jogalkotás hatékonyan vegye fel a harcot a rasszizmus ellen, ugyanakkor a kerethatározat-tervezetet tárgyaló Európai Unió bel- és igazságügyi együttmûködés Tanácsa ülésén több tagállam is fenntartásának adott hangot, aminek eredményeképpen az elnökség a kerethatározat-tervezet szövegének megváltoztatását javasolta. Eszerint a szövegben utalni kell az Európai Unióról szóló Szerzõdés 6. cikkére és arra, hogy a tagállamok alkotmányos elveit és értékeit a kerethatározat nem kívánja csorbítani. [Report on the proposal for a Council framework decision on combating racism and xenophobia (COM(2001) 664 – C5‑0689/2001 – 2001/0270(CNS))]

Ez összhangban van a Karta preambulumában olvasható azon gondolattal, hogy a Karta megerõsíti a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiban gyökerezõ jogokat.

A Magyarország által vállalt nemzetközi szerzõdéses kötelezettségek nem jelentik azt, hogy a jogalkotó a szabad véleménynyilvánításhoz fûzõdõ alapjogot figyelmen kívül hagyhatná a szélsõséges megnyilvánulások elleni állami fellépés szabályozásakor. A nemzetközi szerzõdésben foglalt kötelezettségek teljesítését célzó jogalkotás esetében is irányadó az Alkotmány által felállított jogvédelmi mérce, valamint a magyar Alkotmánybíróság által kialakított szükségességi/arányossági teszt. Vagyis egy esetleg szükségesnek minõsülõ, szélsõséges megnyilvánulást tiltó szabálynak is meg kell felelnie az arányosság követelményének.

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébõl következõen ugyanis a szabad véleménynyilvánítás jogára vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, de lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján „[a]z állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvetõ jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhetõ el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendõ, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelõ arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.” (Abh1., ABH 1992, 167, 171.) A véleményszabadság kitüntetett szerepét hangsúlyozó alkotmánybírósági határozatok kiemelik: a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni, e jog ugyanis törvénnyel is csak kivételesen és szûk körben korlátozható egy másik alapjog vagy alkotmányos érték védelmében. [Abh1., ABH 1992, 167, 178., 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 223., 12/1999. (V. 21.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.), ABH 1999, 106, 111.]

III.

1. A köztársasági elnök indítványában foglaltak szerint a Btkm., azáltal, hogy a Btk. 269. §-ában a „gyûlöletre uszítás” fogalma helyett a „gyûlöletre izgatás” kifejezést használja, az Alkotmány 61. § (1) bekezdését alkotmánysértõ módon korlátozza. Fennáll ugyanis annak veszélye, hogy a „gyûlöletre izgat” kifejezést alkalmazó bíróságok – a Legfelsõbb Bíróság jogértelmezését követve – leszállítják az Alkotmánybíróság által az Abh1.-ben megállapított büntethetõségi küszöböt, sértve ezzel az Alkotmány 61. § (1) bekezdését. Az új szabályozás e bizonytalanság miatt nem felel meg az Abh2. által megfogalmazott, „a jogbiztonság, az alkotmányos büntetõjog határozottságot, egyértelmûséget, az önkényes jogalkalmazás lehetõségét kizáró követelményének” sem. (ABH 1999, 106, 110-111.)

2.1. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság többször hangsúlyozta, az Alkotmány 61. §-a alapján maga „a véleménynyilvánítás lehetõsége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül”, e rendelkezés „nem bizonyos eszmék, tények és vélemények tekintetében biztosítja csupán a szabad véleménynyilvánítást, hanem magát a véleménynyilvánítás lehetõségét részesíti védelemben”. [Abh1., ABH 1992, 167, 179., 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 223.]

A sokszínû nézetek jelenléte a plurális, demokratikus társadalom lényege. A változatos hangok lehetõséget nyújtanak az autonóm egyén számára a választásra, az egymással versengõ érvek felvonultatása pedig hozzájárul a felmerülõ társadalmi probléma mielõbbi megoldásához. Az állam ezért, pusztán azok tartalma alapján nem tilthatja be bizonyos nézetek kinyilvánítását, terjesztését, és nem nyilváníthat egyes álláspontokat más álláspontoknál értékesebbnek, azzal ugyanis sértené az egyének egyenlõ méltóságú személyekként kezelésének követelményét (egy ilyen tilalom azt eredményezné, hogy az emberek bizonyos csoportjai nem adhatnak hangot személyes meggyõzõdésüknek), illetve az egyes nézetek kizárásával még a politikai diskurzus kialakulása elõtt lehetetlenné tenné a minden releváns véleményt megjelenítõ, szabad, eleven és nyitott vita létrejöttét.

A szélsõséges nézetek esetében sem a vélemény tartalma, hanem a közlés közvetlen, belátható következménye alapozza meg a szólásszabadság korlátozását, a polgári jogi, avagy bizonyos esetekben a büntetõjogi felelõsségre vonást.

2.2. Azt, hogy a szélsõséges megnyilvánulások esetén az Alkotmány 61. § (1) bekezdésével összhangban milyen esetekben alkalmazható büntetõjogi szankció, az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben a következõképpen határozta meg:

Indokolható a büntetõjogi jogkövetkezmény kilátásba helyezése, ha a cselekmény eléri azt a szintet, amely alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsa, amelybõl gyûlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet. Ha egy ilyen cselekmény következtében a köznyugalom megzavarása mögött „ott van nagyszámú egyéni jog megsértésének a veszélye is: a csoport ellen felszított indulat fenyegeti a csoporthoz tartozók becsületét, méltóságát (szélsõséges esetben életét is), megfélemlítéssel korlátozza õket más jogaik gyakorlásában (köztük a szabad véleménynyilvánításban)”. A gyûlöletre uszítás esetében az emberi méltósághoz fûzõdõ és más, az alkotmányos értékrendben magasan álló szabadságjog sérelmének veszélye indokolja a büntetõjogi védelmet, valamint az a cél, hogy a gyûlöletre uszítás lehetséges sértettjei: a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportok, illetve a lakosság egyes csoportjai tagjainak alapjoggyakorlását ne tegyék lehetetlenné a velük szemben megnyilvánuló elõítélettel teli, gyûlölködõ és megvetõ kijelentések.

Nem arról van szó tehát, hogy a törvényhozó az igazságtalan, a bántó vagy akár a sokkoló véleményközlést szankcionálja a „gyûlöletre uszítás” büntethetõvé tételekor. Az Alkotmány ugyanis mindenki számára biztosítja a szabad kommunikációt, amely „processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértõnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minõsítése is e folyamat terméke”. [Abh1., ABH 1992, 167, 179., 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 223., Abh4., ABH 2000, 117, 121.] A szabad véleménynyilvánítás jogának korlátozására a „gyûlöletre uszítás” esetében az egyéni alapjoggyakorlás sérelme, illetve annak közvetlen veszélye miatt kerül sor.

Végül fontos, hogy a köznyugalomban okozott veszély ne csupán feltételezés legyen, és a legalább hipotetikus visszacsatolás (a közlés alkalmas a köznyugalom megzavarására) elengedhetetlen. A köznyugalom megzavarásának intenzitása ugyanis „egy bizonyos mérték fölött („clear and present danger”) igazolja a szabad véleménynyilvánításhoz való jog korlátozását”. (Abh1., ABH 1992, 167, 178-179.)

A gyûlöletre uszítás elkövetési magatartás esetében – egyéni alapjogok és a köznyugalom védelme érdekében – szükséges a szólásszabadság büntetõjogi korlátozása, mert e magatartás „egyént és társadalmat érintõ hatásai, következményei olyan súlyosak, hogy más felelõsségi formák, így a szabálysértési vagy polgári jogi felelõsségi rendszerek eszközei elégtelenek az ilyen magatartások tanúsítóival szemben”. (Abh1., ABH 1992, 167, 176.) A demokratikus társadalmi rend fennmaradása, „az erõszakról és az erõszakkal való fenyegetésrõl, mint a konfliktusmegoldás eszközeirõl való lemondás”, valamint konkrét egyéni alapjogok védelme érdekében az állam jogosan helyez kilátásba büntetõjogi szankciót az ezen értékeket és jogokat fenyegetõ megnyilvánulások elkövetõivel szemben.

3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, a „gyûlöletre izgatás” elkövetési magatartást tartalmazó új büntetõjogi tényállás a fenti követelményeknek megfelelõen korlátozza-e az Alkotmány 61. § (1) bekezdését.

3.1. A Btkm. által megállapított Btk. 269. § (1) bekezdése által védett jogi tárgyak változatlanok. (A kivétel, hogy a hatályban lévõ Btk. 269. §-ával szemben a Btkm. által beiktatott 269. § (1) bekezdésben a védendõ jogtárgy nem csupán a magyar nemzet, hanem minden nemzet.) A nagy nyilvánosság elõtti elkövetés szintén büntetõjogi tényállási elem maradt. A Btkm. megalkotásával azonban az elkövetési magatartást a gyûlöletre izgatásban jelölte meg a törvényhozó.

Az Alkotmánybíróság a közösség elleni izgatás büntetõjogi tényállásának jogtörténeti alakulását az Abh1.-ben már tanulmányozta, és megállapította, hogy az 1878. évi V. törvénycikktõl (Csemegi Kódex) az 1961. évi V. törvény hatálybalépéséig a bûncselekmény elkövetési magatartása a gyûlöletre izgatás volt, majd ezt követõen változott a gyûlölet keltésére alkalmas cselekmény elkövetésére, és csak az 1989. évi XXV. törvény vezette be az uszítás fogalmát. Ez utóbbi jogszabály „az állam elleni bûncselekmények közül kiemelte az izgatást, és a köznyugalom elleni bûncselekmények között, – a büntetõjogi felelõsséget lényegesen korlátozva – a »közösség elleni izgatás« új tényállását fogalmazta meg. A büntetõjogi felelõsség korlátozását egyrészt a védendõ jogi tárgyak körének szûkítése, másrészt a nagy nyilvánosság alaptényállási elemmé tétele eredményezte”. (Abh1., ABH 1992, 167, 169.)

Az Abh1. a Btk.-nak az 1989. évi XXV. törvény 15. §-ával megállapított 269. §-áról foglalt állást a következõképpen:

„Értelmezést igényel továbbá a gyûlöletre uszításban megjelölt elkövetési magatartás. Önmagukban a szavak is általánosan ismert tartalommal bírnak. A gyûlölet az egyik legszélsõségesebb negatív, a Magyar Nyelv Értelmezõ Szótára szerint (2. kötet 1132. o.) nagyfokú ellenséges indulat. Aki uszít, az valamely személy, csoport, szervezet, intézkedés ellen ellenséges magatartásra, ellenséges, kárt okozó tevékenységre biztat, ingerel, lázít (Értelmezõ Szótár 7. kötet 59. o.). Tekintettel arra, hogy már a Csemegi Kódexben is a gyûlöletre izgatás volt az elkövetési magatartás, a jogalkalmazók a konkrét esetek megítélésében több mint 100 év értelmezési gyakorlatára támaszkodhatnak. A Curia már a századfordulón több döntésében nagy szabatossággal határozta meg az izgatás fogalmát: A törvény eme kifejezés alatt »izgat« nem valamely kedvezõtlen és sértõ véleménynek nyilvánítása, hanem olyan lázongó kifakadások értendõk, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsák, amelybõl gyûlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet (Büntetõjogi Döntvénytár 7. köt. 272. 1.).” (Abh1., ABH 1992, 167, 177-178.)

Az Abh2., – amely a Btk.-nak az 1996. évi XVII. törvény 5. §-ával megállapított 269. §-áról foglalt állást, megsemmisítve az új elkövetési magatartásként büntetni rendelt „gyûlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt” – hangsúlyozta: a gyûlöletre uszítás az a cselekmény, amelynek esetében a szólásszabadság büntetõjogi korlátozása alkotmányosan elfogadható.

„Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban e bûncselekmény tekintetében a büntethetõség alkotmányos küszöbét a gyûlöletre uszításban határozta meg. Amint azt az Abh.-nak a II. 3.2. pontban bemutatott megállapításai tartalmazzák, a már száz éve követett bírói gyakorlat szerint is csakis az uszítás foglalja magában azt a »bizonyos mérték« fölötti veszélyt, amely a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozását megengedhetõvé teszi. A gyûlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény büntetése leszállítja a korlátozhatóság küszöbét. Ha a veszély eléri azt a nagyságrendet, amit az uszítás, akkor nincs szükség az »egyéb cselekmény« elkülönítésére, mert az uszítás tényállása elnyeli az ilyen magatartást.” (Abh2., ABH 1999, 106, 110.)

3.2. Az Alkotmánybíróságnak jelen ügyben arra kell választ adnia, hogy a Btk. 269. § (1) bekezdésében a gyûlöletre uszítás tényállásnak gyûlöletre izgatásra való felcserélése nem eredményezi-e az Abh1. és Abh2. által alkotmányosnak elismert büntethetõségi szint csökkenését.

Az elmúlt évek bírói joggyakorlata azt mutatja, jogértelmezési nehézségek merültek fel abban a kérdésben, mi tekinthetõ uszításnak, s hogy egy-egy konkrét esetben mikor éri el a büntethetõség határát a szélsõséges megnyilvánulás. A Legfelsõbb Bíróság határozataiban foglaltak alapján az izgatás és az uszítás egymástól eltérõ magatartásokat jelölõ fogalom. A kettõ között tartalmi különbség van, az izgatás az értelemhez szól, az uszítás az ösztönökre, érzelmekre apellál, mozgósít. Az uszítás megállapítása tehát – a bírói jogértelmezésben – súlyosabb magatartást kíván.

„Az elsõfokú bíróság a gyûlöletre uszítás fogalmának a meghatározásánál helyesen járt el, amikor az Alkotmánybíróság 30/1992. (VI. 26.) határozatában kifejtetteket vette figyelembe. Mivel a törvényi tényállásban szereplõ kifejezéseket maga a Btk. nem határozza meg, azok köznyelvi értelmét kell figyelembe venni. […] A vádlottak kijelentései – elsõsorban az I. r. vádlotté – az uszítás határát »súrolták«, de nem lépték túl azt, mert gyûlölet keltésére esetleg alkalmasak voltak, de nem ingereltek aktív gyûlöletre.” (Legf.Bír.Br. I. 1062/1996.; BH 1997. 165.)

„Az izgatás a gondolat olyan nyilvános kifejtése, amely meghatározott jelenségekkel kapcsolatosan tudat- és érzelemformáló, s ebbõl következõen esetenként indulatébresztõ ráhatást gyakorol mások pszichikumára. Amíg azonban az izgatás megnyilvánulhat racionális érvek felsorakoztatásával történõ meggyõzésben és a társadalom általános értékrendje szerint károsnak ítélt jelenségekkel szemben is, addig az uszításnál, – amelynek szinonimája a lázítás, bujtogatás, ingerlés, biztatás, felheccelés – e kritériumok többnyire teljességgel hiányoznak.” (Legf.Bír.Bfv. X.1105/1997.)

„Aki uszít, nem az értelemhez szól, hanem a primer ösztönöket célozza meg, mások érzelmi világára kíván hatni a szenvedélyek felkorbácsolása révén, számolva azzal, hogy a felszított, ellenséges indulatok kitörhetnek, és fékezhetetlenné válhatnak.” (Legf.Bír.Bf. IV.2211/1997.; BH 1998. 521.)

„Az Alkotmánybíróság határozatainak jogi indoklásában és a Legfelsõbb Bíróság BH 1997. 165. és BH 1998. 521. számú eseti döntéseiben határozott iránymutatást adott arra, hogy a gyûlöletre uszítást miként kell értelmezni. Ezt összefoglalva: nem a véleménynyilvánítási szabadságával él, hanem gyûlöletre uszít az, aki

- erõszakos cselekedetre,

- ilyen magatartás vagy tevékenység kifejtésére hív fel, akkor

- ha a veszély nem csupán feltételezett, hanem a veszélyeztetett jogok konkrétak, és az erõszakos cselekedet közvetlenül fenyeget.

[…] Nem helytálló a Fõvárosi Bíróság azon megállapítása, hogy elegendõ az elkövetõ részérõl annak elõrelátása, miszerint a felkeltett gyûlölet akár kiléphet az érzelmek zárt világából, és mások számára is láthatóvá válik, hanem az elõzõekben részletezett hármas követelménynek is meg kell felelnie. Nem osztotta az érvelését atekintetben sem, hogy a kirekesztésre felhívás önmagában is bûncselekmény megvalósítását jelenti, ilyet ugyanis a hatályos –, de a cselekmény idején hatályos – Btk. sem tartalmaz. Ugyanakkor a Fõvárosi Bíróság ítéletében nem foglalkozik a veszély mértékével annak konkrétságával, valamint az erõszak mértékével sem.” (Fõvárosi Ítélõtábla 3. BF. 111/2003/10., közzétéve: http://www.itelotabla.hu/hatarozat.html)

Észlelve, hogy a hatályos Btk. 269. §-ában foglalt közösség elleni izgatás egyes tényállási elemei a jogalkalmazók számára nem egyértelmûek, a jogalkotó lépéseket tett az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatására. „Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság a »gyûlöletre uszít« formát alapjogi szempontból alkalmasnak találta, mégis felmerül a hatályos tényállás elkövetési magatartása megváltoztatásának igénye, amely által a jogértelmezési és jogalkalmazási problémák orvosolhatók lennének.” (Részletes indokolás, T/5179. számú törvényjavaslat a Btk. módosításáról)

Az Alkotmánybíróságnak az Abh1.-ben, majd az Abh2.-ben megjelenõ álláspontja alapján az olyan ún. legveszélyesebb magatartások esetében korlátozhatja a jogalkotó a kifejezés szabadságát büntetõjogi eszközökkel, amelyek elérik „az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket magas fokra lobbantó lázongó kifakadás” szintjét, az alkotmányos értékrendben igen magasan álló alanyi alapjogokat veszélyeztetnek, ami egyben a köznyugalom megzavarásához vezethet (e veszély közvetlen és nyilvánvaló).

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifejezés szabadsága nem korlátozható olyan módon, hogy a jogi szabályozás leszállítsa a büntetendõség még alkotmányosnak tekintett küszöbét.

A jogalkotó szándéka szerint a gyûlöletre izgatás fogalmába nem csupán az ún. legveszélyesebb magatartások volnának értendõk. „A »gyûlöletre izgatás« olyan magatartás, amely mind a racionális mérlegelést, meggyõzést, mind az azonnali, mérlegelés nélküli indulatkeltést magában foglalja. Ennek az az oka, hogy a gyûlölet kettõs természetû: egyrészt fellobbanó, heves indulat, másrészt viszont lehet tartós beállítódás is.” (Részletes indokolás, T/5179. számú törvényjavaslat a Btk. módosításáról)

A gyûlöletre izgatás kifejezés beiktatása mellett az erõszakos cselekmény elkövetésére való felhívás külön kiemelése, és e két új elkövetési magatartás együttkezelése egyértelmûen azt a törvényalkotói szándékot fejezi ki, hogy az Abh1. alapján az uszítás fogalmi körébe nem tartozó magatartások is büntethetõek legyenek. Ezáltal viszont a törvényhozó olymértékben kitágítja a büntetendõvé nyilvánított magatartások körét, amely az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének szükségtelen korlátozását jelenti.

3.3. A köztársasági elnöki indítvány felveti, hogy az Alkotmánybíróságnak lehetõsége van alkotmányos követelményben megállapítani a közösség elleni izgatás tényállásának azon értelmezését, amely összhangban van az Alkotmány rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság mérlegelte ezt a lehetõséget, és a következõket állapította meg.

Az Alkotmánybíróság elõször a 38/1993. (VI. 11.) AB határozat rendelkezõ részében fogalmazta meg, hogy a jogszabály alkotmányossági vizsgálata során a norma megsemmisítése helyett határozattal megállapíthatja azokat az alkotmányos követelményeket, amelyek a rendelkezés alkalmazása során mindenkire nézve kötelezõek.

Az Alkotmánybíróság ezt a hatályos jog kíméletébõl és abból a követelménybõl vezette le, hogy célszerû elkerülni a jogszabály, illetõleg jogszabályi rendelkezés megsemmisítését, ha a jogrend alkotmányossága és a jogbiztonság e nélkül is biztosítható. [Alkotmányos követelményt állapított meg az Alkotmánybíróság többek között a 48/1993. (VII. 2.), az 53/1993. (X. 13.), a 36/1994. (VI. 24.), a 46/1994. (X. 21.) AB a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatok rendelkezõ részeiben, legutóbb pedig a 32/2003. (VI. 4.) AB határozatban.]

Elõzetes normakontroll keretében azonban az Alkotmánybíróság az Országgyûlés által megszavazott törvénynek a köztársasági elnök által kifogásolt rendelkezéseit vizsgálja. Nincs érvényesen létrejött jogszabály, mivel a törvény kihirdetése és közzététele a köztársasági elnök vétója következtében elmaradt. Az alkotmánybírósági eljárás tárgyát képezõ normaszöveg tehát nem része a hatályos jognak, ennek megfelelõen az Alkotmánybíróság fogalmilag nem lehet tekintettel annak kíméletére.

Ezt állapította meg az Alkotmánybíróság a 64/1997. (XII. 17.) AB határozatában is, utalva arra, hogy az elõzetes normakontroll hatáskörben hozott döntés „vagy »érintetlenül« engedi át a vizsgált törvényjavaslatot a törvényhozási eljárás utolsó szakaszába, a zárószavazásra, vagy – alkotmánysértés megállapítása esetén, a tartalmi követelmények megállapításával – jogalkotási feladatot határoz meg a törvényhozás számára.” (ABH 1997, 380, 387.)

Mindezek alapján, jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyûlöletre izgatás mint új tényállási elem sérti az Alkotmányban biztosított szabad véleménynyilvánítás jogát. A vizsgált tényállás alapján ugyanis lehetõvé válna az emberek olyan cselekmények miatti büntetõjogi felelõsségre vonása, amely magatartások az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján védelemben részesülnek.

IV.

1. A köztársasági elnök kifogásolta azt is, hogy „az erõszakos cselekmény elkövetésére hív fel” fordulattal a törvényhozó elõkészületi jellegû magatartást rendel büntetni, önálló, befejezett bûncselekményként, függetlenül attól, hogy a felhívás eredménnyel jár-e. A köztársasági elnök álláspontja szerint ezen elkövetési magatartás kiemelése és önálló bûncselekményként való megfogalmazása felesleges, mert ez a magatartás az uszításban bennfoglaltatik. Ha viszont tisztán immateriális bûncselekményként értelmezzük a „felhívási” tényállást, akkor az sérti az Alkotmány 61. § (1) bekezdését, a felhívás ugyanis nem jár egyéni jogok sérelmének veszélyével.

2. A Btkm. által beiktatott 269. § (1) bekezdés második fordulata alapján bûntett elkövetése miatt volna felelõsségre vonható az, aki nagy nyilvánosság elõtt valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve a lakosság egyes csoportjai ellen erõszakos cselekmény elkövetésére hív fel.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában nem alkotmánysértõ, hogy a jogalkotó az erõszakos elemet tartalmazó bûncselekmények elõkészületi magatartását sui generis bûncselekményként és nem valamely bûncselekmény elõkészületeként bünteti. A jogalkotó szabadságába tartozik annak megítélése, hogy bizonyos elkövetési magatartásokat mely törvényi tényállások alá sorol be. „A bûncselekményeknek a büntetõ törvényben történõ nevesítése, adott magatartásoknak sui generis cselekményként történõ szabályozása minden esetben egy adott büntetõpolitika normatív megtestesítését jelenti.” (481/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 998, 1012.)

Jelen ügyben sem az elõkészületi cselekmény sui generis bûncselekménnyé minõsítésének alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmánybíróság, hanem azt, hogy törvényhozó – e fordulat beiktatásával – az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánítás jogát alkotmányos módon korlátozta-e, vagyis, hogy az „erõszakos cselekmény elkövetésére hív fel” elkövetési magatartás megfelel-e a véleményszabadság korlátozásakor irányadó alkotmányos mércének.

3. A büntetni rendelt magatartás nem éri el az e határozat III. 2.2. pontjában foglalt büntethetõségi küszöböt. A bûncselekmény az erõszakos cselekményre való felhívással befejezetté válik. A büntetõjogi dogmatikában a felhívás olyan egyoldalú cselekmény, amely alapján az elkövetõ meghatározott személy(ek)hez vagy általában a nagy nyilvánossághoz szól, és a címzetteket bûncselekmény (jelen esetben erõszakos cselekmény) elkövetésére törekszik rábírni. Az új elkövetési magatartás a rábíró magatartást, illetve rábírni törekvést kriminalizálja, függetlenül attól, hogy a felhívás eljut-e egyáltalán a címzettekhez, a passzív alanyban sikerül-e kiváltani az erõszakos cselekményre vonatkozó akarat-elhatározást, (de az erõszakos cselekmény megvalósítása bármely okból elmarad) vagy a passzív alany visszautasítja az elkövetõ felhívását.

Nem feltétele a bûncselekmény megvalósulásának, hogy a felhívás konkrét egyéni jogok sérelmével fenyegessen. A jogalkotó már azt is büntetni rendeli, ha valaki mást vagy másokat erõszakos cselekmény elkövetésére törekszik rábírni. Amennyiben a személyek elleni erõszak megvalósul, az erõszakos cselekményre felhívó személy a Btk. 174/B. § alapján büntethetõ, mint a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erõszak bûncselekmény öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ felbujtója. [A Btk. 174/B. § (1) bekezdése alapján bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetõleg erõszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltûrjön.]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint végül a törvény az elõkészületi magatartás bûncselekménnyé alakításával arra tekintet nélkül büntet, hogy a felhívás alkalmas-e a köznyugalom megzavarására. Az „erõszakos cselekményre hív fel” fordulat esetében is irányadó az az Abh1.-ben foglalt megállapítás, amely szerint „a bûncselekményi tényállásba felvett hipotetikus („alkalmas”) vagy tényleges visszacsatolás nélkül (valóban megzavarta a köznyugalmat) a gyalázkodással a köznyugalomban okozott sérelem olyan feltételezés csupán, amely a szabad véleménynyilvánítás korlátozását kielégítõen nem indokolhatja. Itt ugyanis a külsõ korlát megléte, azaz más jog sérelme, maga is bizonytalan”. (Abh1., ABH 1992, 167, 180.)

Az „erõszakos cselekmény elkövetésére hív fel” fordulat esetében a bûncselekmény megvalósulásához nem szükséges a köznyugalom megzavarása, de még az sem, hogy a felhívás a köznyugalom megzavarására alkalmas legyen. A közrend és társadalmi béke ilyen elvont veszélyeztetése viszont nem alapozza meg a büntetõjogi szankció alkalmazását. „A büntetõjognak nem feladata az alkotmányos értékek átfogó védelme, csupán az, hogy ezen értékeket a különösen súlyos sérelmekkel szemben védje.” (Abh4., ABH 2000, 117, 129.)

Minthogy az „erõszakos cselekmény elkövetésére hív fel” fordulat nem éri el az e határozat III. 2.2. pontjában megállapított büntethetõségi kritériumot, a bûncselekmény megvalósulásának nem feltétele konkrét egyéni alapjogok sérelme, illetve a köznyugalom megzavarása, az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében védett szabad véleménynyilvánításhoz való jog szükségtelen és aránytalan korlátozását jelenti.

V.

1. A köztársasági elnök a Btkm. által a Btk. 269. §-ába iktatott (2) bekezdést, az ún. „becsmérlési” tényállást is alkotmánysértõnek tartja. Az elnöki indítvány szerint a becsmérlési tényállás sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel a köznyugalmat elvontan, általánosan védi. E tényállással a törvényhozó lényegesen szélesebben jelöli ki a tiltott magtartások körét, mint ahogyan azt az Abh1. az Alkotmány 61. § (1) bekezdés alapján megállapította. A becsmérlési tényállás, ezen túl, sérti Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított normavilágosságot is, mert nem határozza meg egyértelmûen a védett jogi tárgyat. A törvényi tényállás a Btk. közrend elleni bûncselekmények fejezetében, a köznyugalom elleni bûncselekmények cím alatt kapott helyet, de a becsmérlés szövege alapján megállapítható, hogy az közvetlenül az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében garantált emberi méltóság alapjoga, illetve az abból fakadó személyiségi jogok, különösen a becsület védelmére irányul.

A köztársasági elnök álláspontja szerint, ha a védett jogtárgy a becsület, akkor pedig sérül az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében elismert emberi méltósághoz való jog részét képezõ önrendelkezési jog, a törvényhozó ugyanis nem köti magánindítványhoz az emberi méltóságot sértõ bûncselekmény üldözését.

2. Az Alkotmánybíróság a becsmérlés kapcsán mindenekelõtt azt vizsgálta, hogy e tényállás az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánítás szükséges és arányos korlátozását jelenti-e.

2.1. A Btkm. által beiktatott 269. § (2) bekezdés alapján vétség miatt volna felelõsségre vonható az, aki nagy nyilvánosság elõtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz.

Az Alkotmánybíróság annak vizsgálatakor, hogy a becsmérlés, megalázás mint elkövetési magatartás eléri-e a büntethetõségi küszöböt, az Abh1.-ben a gyalázkodási tényállással kapcsolatban megállapítottakat vette figyelembe. Ennek az az oka, hogy a gyalázkodás esetében az elkövetési magatartás a sértõ vagy lealacsonyító kifejezések használata, illetve ilyen cselekmény elkövetése (a megvetés kifejezésre juttatása) volt. A jogalkotó a Btkm. megalkotásakor megõrizte az elkövetési magatartást: a sértõ, lealacsonyító kifejezések használatát (becsmérlés), illetve az ilyen cselekmény elkövetését, a megvetés kifejezésre juttatását (megalázás).

Ezen elkövetési magatartásokkal kapcsolatban pedig az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben a következõket állapította meg. „A köznyugalom fenntartásához nem elkerülhetetlen, hogy a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértõ vagy lealacsonyító kifejezés nagy nyilvánosság elõtti használatát önmagában véve (illetve az ezzel egyenértékû cselekményt) büntetõjogi büntetéssel fenyegesse a törvény.” (Abh1., ABH 1992, 167, 180-181.)

Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság az 1996. évi XVII. törvény 5. §-a által a Btk. 269. §-ába iktatott „illetve gyûlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el” szövegrészt is azért semmisítette meg, mert azon túl, hogy e fordulat nem felelt meg az alkotmányos büntetõjog határozottságot és egyértelmûséget elõíró követelményének, szükségtelenül korlátozta a véleményszabadságot. Az uszítás szintjét el nem érõ közlések az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének védelme alatt állnak, ugyanis „csakis az uszítás foglalja magában azt a »bizonyos mérték« fölötti veszélyt, amely a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozását megengedhetõvé teszi”. (Abh2., ABH 1999, 106, 110.)

Az Alkotmánybíróságnak a politikai beszéd alkotmányos korlátait, ezen belül is a szélsõséges megnyilvánulások büntethetõségét vizsgáló határozatai közé tartozik a 14/2000. (V. 12.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.) is, amely az önkényuralmi jelképek használatát büntetõ törvényi tényállás alkotmányosságáról döntött. Az Abh3. a véleményszabadság alkotmányos korlátozásának ismerte el az önkényuralmi jelképek terjesztésének, nagy nyilvánosság elõtti használatának és közszemlére tételének büntetõjogi szankcionálását, mondván e magatartások alkalmasak a köznyugalom megzavarására és arra, hogy a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek emberi méltóságát sértsék. Az Abh3. ugyanakkor nem magát a szélsõséges véleményformálást és az ilyen vélemény közlését korlátozza, hanem e vélemény kinyilvánításának egyik formáját, módját, bizonyos jelképek használatát. Az Abh3. tehát nem érinti az Abh1.-ben foglalt azon megállapítás érvényességét, hogy önmagában a sértõ, lealacsonyító kifejezések használata vagy más, ezzel egyenértékû cselekmény elkövetése az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének oltalma alatt áll, amely a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Ahogyan a 33/1998. (VI. 25.) AB határozatban, itt is különbség tehetõ a véleménynyilvánítás szabadsága és a vélemény megjelenítése bizonyos formáinak megítélése között. Az Alkotmánybíróság azonban jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy „a véleménynyilvánítás módjának meghatározása közvetlenül befolyásolhatja a véleménynyilvánításhoz való emberi jog érvényesülését is. Amennyiben ugyanis a […] szabályozás e véleménynyilvánítási jog kifejezésének módját indokolatlanul szigorú keretek között tartja (alacsonyan húzná meg a „tûrési” határt), akkor közvetlenül akadályává válna a szabad véleménynyilvánítási jog érvényesülésének is.” (ABH 1998, 256, 260-261.)

A vélemény megjelenítésének egy módját bünteti a Btk. 269/A. §-ában foglalt nemzeti jelkép megsértése törvényi tényállás is, amelyet az Alkotmánybíróság a 13/2000. (V. 12.) AB határozatában az Alkotmányban meghatározott nemzeti szimbólumok és az azáltal megtestesített értékek védelmében szükségesnek talált, és – nem lévén más hatékony jogi szankció – arányosnak az elérni kívánt céllal. E határozatában is hangsúlyozta azonban az Alkotmánybíróság, „a nemzeti jelképeket illetõ negatív tartalmú vélemények, a jelképek történetére, értékére, közjogi jelentõségére vonatkozó tudományos nézetek, mûvészi kifejezések, illetõleg kritikák hangoztatása, esetleg megváltoztatásukat vagy eltörlésüket célzó javaslatok kifejezésre juttatása, értelemszerûen nem eshet büntetõjogi szankcionálás alá, hanem része a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságának.” (ABH 2000, 61, 71.)

Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata alapján tehát az uszítás szintjét el nem érõ gyalázkodó, becsmérlõ típusú véleményközlés, minthogy az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének védelme alatt áll, nem büntethetõ. A megvetés kinyilvánítása önmagában nem jár erõszakcselekmény nyilvánvaló és közvetlen veszélyével, és sok esetben egyéni jogok sérelmével sem fenyeget.

2.2. Az Alkotmánybíróság által az Abh1.-ben megsemmisített gyalázkodás és a jelen alkotmánybírósági eljárásban vizsgált becsmérlési tényállás közötti egyik lényeges különbség azonban éppen az, hogy a gyalázkodás esetében a bûncselekmény megvalósult abban az esetben is, ha a közlés a körülmények folytán nem járt annak veszélyével sem, hogy az egyéni jogokon sérelem esett volna.

A becsmérlési tényállás, ezzel szemben, materiális bûncselekmény, amely tényállási elemként az emberi méltóság sérelmét követeli meg. Önmagában azonban az emberi méltósághoz való jog sérelme kitétel nem teszi elkerülhetetlenül szükségessé a speciális büntetõjogi tényállást. A szólásszabadság korlátozásakor nagy súllyal esik ugyan latba a személyiségvédelem, de az alapjogok közötti mérlegelés során is vizsgálandó, hogy az alkalmazott jogalkotói korlát elengedhetetlenül szükséges-e a személyhez fûzõdõ jogok védelme érdekében, vagy a hatékony személyiségvédelem más, a szólásszabadságot kevésbé korlátozó eszközzel is biztosítható.

A hatályos jog alapján, amennyiben a sértett személye megállapítható, becsületének védelme érdekében a jogaiban sértett – legyen a becsmérlés oka bármely csoporthoz tartozása vagy egyéb más lényegi tulajdonsága, személyes adottsága – a polgári jog és a büntetõjog már meglévõ eszközeivel élhet. [Jelenleg a Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján személyiségi jogi pert indíthat, illetve a Btk. 179. §-a és 180. §-a alapján rágalmazás vagy becsületsértés miatt kezdeményezheti a büntetõeljárás megindítását.]

A Ptk. 85. § (1) bekezdése alapján azonban a személyhez fûzõdõ jogok csak személyesen érvényesíthetõk, és a bíróságok a valamely közösséget érintõ lealacsonyító kifejezések közlése esetén a felperes (mint az érintett csoport meg nem nevezett és be nem azonosítható tagja) kereshetõségi jogának hiánya miatt elutasítják a személyiségi jogi keresetet.

A bírói gyakorlat alapján rágalmazás is csak abban az esetben állapítható meg, ha annak sértettje konkrétan felismerhetõ, személyileg meghatározható. „Nem szükséges ugyan a sérteni szándékolt személy néven való nevezése, de mellõzhetetlen annak olyan módon való megjelölése, körülírása, hogy kétséget kizáróan megállapítható legyen: az elkövetõ a kérdéses személyt sértette.” (BJD 1953-1963, 1190.) (A már hatályban nem lévõ 1972. évi IV. törvény 47. §-a alapján az elvi döntés kötelezõ volt a bíróságokra.) Rágalmazás és becsületsértés miatt büntetõeljárást is akkor kezdeményezhet a sértett, ha a sértõ kijelentésben a neve ugyan nem szerepel, de kiléte egyértelmûen azonosítható. (BH 1994. 8., BH 2001. 99.)

A Btkm. által beiktatott Btk. 269. § (2) bekezdés megalkotása azt a törvényhozói szándékot fejezi ki, hogy abban az esetben, ha a sértettek személye nem állapítható meg, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatti becsmérlés esetében az emberi méltósághoz való jog sérelme önmagában megalapozza az ügyész fellépését és a büntetõeljárás hivatalbóli megindítását. Minthogy a becsületsértés és rágalmazás törvényi tényállások sértetti legitimáció hiányában nem alkalmazhatóak a becsmérlési tényállásban megfogalmazott magatartásokra, a törvényhozó szükségesnek vélte egy, a sértettek felismerhetõségét meg nem követelõ büntetõjogi tényállás megalkotását, amely abban az esetben is biztosítja a személyiségi jogsérelem orvoslását, ha az az egyént valamely csoporthoz, közösséghez tartozása miatt érte és a sérelmet szenvedett személyében nem azonosítható.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a jogalkotónak figyelemmel kellett volna lennie az Abh1.-ben foglalt azon megállapításra, amely szerint „[a] gyalázkodásra bírálat kell hogy feleljen. E folyamatba tartozik az is, hogy számolni kelljen magas kártérítésekkel. Büntetõjogi büntetésekkel azonban nem a közvéleményt és a politikai stílust kell formálni – ez paternalista hozzáállás –, hanem más jogok védelmében az elkerülhetetlenül szükséges esetekben szankcionálni.” (Abh1., ABH 1992, 167, 180.)

Jelen esetben ugyanis a törvényhozó az emberi méltósághoz való jog és a köznyugalom védelme érdekében a becsmérlés büntetõjogi szankcionálásával a véleményszabadságot nem a lehetõ legkisebb mértékben korlátozó eszközt választotta. A büntetõjog a jogi felelõsségi rendszerben az ultima ratio, és a büntetõjogi szankció feladata a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek. (Abh1., ABH 1992, 167, 176.) Ahogyan azt az Alkotmánybíróság a rémhírterjesztés törvényi tényállásának alkotmányosságát vizsgáló határozatában megállapította, „[a] büntetõjogi eszközrendszer ultima ratio szerepe kétségtelenül azt jelenti, hogy akkor alkalmazandó, ha más jogági eszközök már nem elegendõek. Ugyanakkor ennek megítélésénél az Alkotmánybíróság nem a jogrendszer adott állapotát tekinti irányadónak, hanem figyelemmel van fejlesztésének lehetõségeire is. A jogi eszköztár hiányossága önmagában nem érv valamely magatartás bûncselekménnyé nyilvánítása mellett, nem teszi sem szükségessé, sem arányossá az alkotmányos alapjog büntetõjogi korlátozását.” (Abh4., ABH 2000, 117, 129.) Minthogy léteznek a szólásszabadságot szûkebb körben és kevésbé kíméletlenül korlátozó, mégis hatékony eszközök a személyiségvédelemre, közelebbrõl a becsmérlési tényállásban foglalt elkövetési magatartások elleni fellépésre, az Alkotmánybíróság a becsmérlés vagy megalázás magatartások esetében az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt szabad véleménynyilvánításhoz való jog aránytalan korlátozásának tartja a büntetõjogi szankció kilátásba helyezését.

2.3. Az Alkotmánybíróság a becsmérlési tényállás kapcsán is megvizsgálta, nem csupán jogalkotói feltételezés-e a köznyugalom megzavarása. Az Abh1.-ben vizsgált gyalázkodás bûncselekmény esetében nem volt tényállási elem a sértõ kifejezés köznyugalom megzavarására alkalmas volta, a közrendet elvontan védte e törvényi tényállás. A becsmérlési tényállásnál ugyanez a helyzet. Nem állítható, hogy minden, az emberi méltóságot sértõ, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt történõ becsmérlés vagy megalázás egyben a köznyugalom megsértésének közvetlen és nyilvánvaló veszélyével jár. A bûncselekményi tényállásba felvett hipotetikus vagy tényleges visszacsatolás hiányában (a közlés alkalmas a köznyugalom megzavarására, illetve, hogy valóban megzavarta a köznyugalmat) a köznyugalomban okozott sérelem feltételezés, amely nem elegendõ a véleményszabadság alapjogának korlátozására.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Btkm. által a Btk. 269. § (2) bekezdésébe iktatott becsmérlési tényállás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánítás jogát.

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben – az Abtv. 35. § (1) és (2) bekezdéseinek megfelelõen eljárva – a Btkm. 1. §-ának alkotmányellenességét állapította meg.

A határozatban foglalt megállapításokra és az abból következõ döntésre tekintettel az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a köztársasági elnök által felvetett egyéb tartalmi észrevételeket.

Az Alkotmánybíróság e határozatát az abban foglaltak közérdekûségére tekintettel tette közzé a Magyar Közlönyben.

Budapest, 2004. május 24.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Bagi István s. k,                                                    Dr. Bihari Mihály s. k.,

                      alkotmánybíró                                                               alkotmánybíró

                 Dr. Erdei Árpád s. k,                                                 Dr. Harmathy Attila s. k,

                      alkotmánybíró                                                               alkotmánybíró

                  Dr. Kiss László s. k,                                                  Dr. Kukorelli István s. k,

                      alkotmánybíró                                                         elõadó alkotmánybíró

                Dr. Strausz János s. k,                                    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k,

                      alkotmánybíró                                                               alkotmánybíró