Elhúzódó humanitárius válságtól tartanak a segélyszervezetek Haitin

Évekig tartó jelenlétre készülnek az egyházi segélyszervezetek a földrengés sújtotta Haitiben, ahol a szakértÅ‘k szerint 12 hónappal a katasztrófa után legfeljebb az számíthat majd sikernek, ha mindenki túléli a hurrikánszezont és nem lesz éhínség. Majdnem egy teljes hónap eltelt már a január 12-i földrengés óta, de a világméretű segélyakció még mindig vontatottan halad. Nem csupán a bÅ‘ egymillió hajléktalanról kell gondoskodni, és nem egyszerűen újjáépíteni kell mindazt, ami összedÅ‘lt, hanem egy egész országot kell felépíteni, szinte a semmibÅ‘l - hangsúlyozta Sylvia Raula, az Evangélikus Világszövetség (LWF) haiti fÅ‘képviselÅ‘je aki most az egyházi szervezeteket összefogó ACT Alliance szövetség helyi vezetÅ‘je is.

 

A földmozgásban összeomlott az ENSZ békefenntartó missziójának (MINUSTAH) központi épülete, maga alá temetve a teljes vezérkart. "A földrengés így kiütötte az ország központi idegrendszerét". Haitiben a földrengéstÅ‘l függetlenül is óriási a nyomor és mindent áthat a korrupció. Az országnak nincsen saját hadserege, amely katasztrófahelyzetben bevethetÅ‘ volna, és kezdetleges a közigazgatási, a belbiztonsági, az oktatási és az egészségügyi rendszer. Ezért a válság legyűréséhez határozott és gyors döntésekre van szükség a nemzetközi politika legmagasabb szintjén - mondta a finn szakértÅ‘.

 

Lent, a "terepen", a mindennapi humanitárius munkában sem egyszerű a helyzet. A 2004-es délkelet-ázsiai szökÅ‘ár utáni segélyakciók nagy tanulsága, hogy össze kell hangolni a különbözÅ‘ szervezetek munkáját. Az indonéziai Aceh tartományban a természeti csapást követÅ‘en egyszerre 180 humanitárius szervezet kezdett dolgozni egymástól függetlenül, sÅ‘t, egymással versengve, ami szinte egy újabb cunamival felérÅ‘ zűrzavart okozott. "Ezt most jó volna elkerülni" - mondta Sylvia Raula.

 

A másik fÅ‘ tényezÅ‘, hogy meg kell találni a működÅ‘képes helyi struktúrákat, mert ezekre támaszkodva lehet a leginkább hatékonyan dolgozni - mondta Sasvári Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) programvezetÅ‘je. "Importált receptekkel nehéz egy ország belsÅ‘ bajait orvosolni" - hangoztatta a magyar szakember.

 

2010. január 12-én az LWF port-au-prince-i irodájában heten dolgoztak, öt haiti munkatárs és két külföldi. Közel egy hónappal késÅ‘bb az iroda már az ACT Alliance műveleti központja, ahol több mint húszan igyekeznek elindítani a nemzetközi szövetség eddigi legnagyobb vállalkozását. A haiti fÅ‘város egyik jómódú negyedében álló hatalmas, erÅ‘dszerű épületben minden asztalnál dolgozik valaki, egyik értekezlet követi a másikat és mindenfelé a "terepmunkát" segítÅ‘ felszerelések tornyosulnak. Egy sarokban például száz különleges, napelemmel működÅ‘ mobiltelefon, az egyik haiti szolgáltató adománya.

 

Az irodaépület valóságos átjáróház, a méretes acélkapuban álló fegyveres Å‘r alig gyÅ‘zi számon tartani, hogy például hétfÅ‘n délután az argentin katolikusok katasztrófa-elhárító szakemberei vagy a svéd reformátusok természeti csapások okozta traumákra szakosodott pszichológusai érkeznek-e. Február elsÅ‘ hétvégéjén többek között amerikai, argentin, dán, finn, fülöp-szigeteki, haiti, holland, magyar és svéd segélymunkásos éjszakáztak az udvarban felvert sátrakban. Az állandó földrengésveszély miatt tilos az épületben aludni.

 

Az aktuális válsághelyzet kezelése mellett a csapat egy nagyszabású, százmillió dolláros nagyságrendű fejlesztési programot készít elÅ‘. A MÖSZ iskolák és gyermekotthonok újjáépítésében és felszerelésében vesz részt. Sasvári helyszíni felmérései alapján hamarosan kezdÅ‘dik is a munka. A magyar segélyszervezet összesen 19 intézmény helyreállításához nyújt támogatást. ElsÅ‘ lépésként a földrengés epicentrumához legközelebb fekvÅ‘ Leogane-ban és a nagyvárossal szomszédos Darbonne faluban építenek újjá két romba dÅ‘lt iskolát, amelyekben együtt jó kétezren tanultak a katasztrófa elÅ‘tt.

 

EgyelÅ‘re sátrakban rendeznek be tantermeket. Még nem tudni, mikor indulhat újra a tanítás rendes iskolaépületben. Lehet, hogy csak a következÅ‘ tanévben. Addig számos megpróbáltatás vár a földrengés sújtotta övezet lakóira, a túlzsúfolt, jórészt meredek hegyoldalakra települt Port-au-Prince-ben és a fÅ‘város vonzáskörzetében élÅ‘ milliókra. "Április végén, május elején kezdÅ‘dik az esÅ‘s évszak, aztán jön a hurrikánszezon, miközben bármelyik percben ismét megindulhat alattunk a föld" - sorolta a kockázatokat Sylvia Raula. "További gond, hogy a földrengés megrongálta az ország éléskamrájának számító fÅ‘város környéki régiót. Márciusban már vetni kellene, és ha nem sikerült kimozdítani a mezÅ‘gazdaságot a bénultságból, akkor a bajokat élelmezési válság tetézheti" - mondta az ACT Alliance haiti vezetÅ‘je.

 

Évekig tarthat, mire a karibi országban normalizálódik a helyzet - véli Raula. "Már az is nagy siker volna, ha 2011. január 12-én, a nagy földrengés elsÅ‘ évfordulóján elmondhatjuk majd, hogy emberhez méltó körülmények között lehet élni, túléltük a hurrikánokat és nincsen éhínség" - mondta a finn szakember.

 

(MTI)